A diktatúra - indián szemmel

Szőcs Géza: Csingacsguk látogatása
a világosi villamossági üzletben

I. BEVEZETŐ

1. "A háború sorsa Görgein fordul meg. Engedje meg, hogy neki és családjának felajánljak nyugdíjként százezer rubelt vagy tízezer cservonyecet. Így felséged megszabadul a háborútól, amelyet ígérete szerint végig kell vívnia, és amelyet abba nem hagyhat, különben félév múlva Kamenyec-Podolszktól a Visztuláig harcolnia kellene.". 

2. "Világos (Siria) 5000 lakosú település. 1458-ban Mátyás király a világosi várba záratta nagybátyját, Szilágyi Mihályt. A vár udvarában fedett vermek voltak, ebben tartották a foglyokat."

"A volt Bohus-kastélyban - ma Ion Slavici-emlékmúzeum - írta alá Görgey a kapitulációt. 1849. augusztus 13-án Világos mellett tette le a fegyvert a magyar forradalmi hadsereg."

II. CSINGACSGUK A VILÁGOSI ELEKTROMOS-BOLTBAN

Az 1970-es évek közepétől a kommunista román hatalom diszkriminatív, nyíltan magyarellenes intézkedéseinek következtében mind gyakrabban kapott hangot az erdélyi magyar irodalomban a romániai magyarság sorsával, jövőjével kapcsolatos veszélyérzet. Ennek egyik jeleként számos műben jutott szerephez az indián - erdélyi magyar sorspárhuzam. Ha csak a költészetet tekintjük is, a példákat hosszan sorolhatnánk. Íme néhány a legjellemzőbbek közül. Szemlér Ferenc Tudod, az indiánok című verse (Fegyveres felhők,1977) egy tűzföldi indián törzs utolsó tagjának halála kapcsán úgy festi a bennszülöttek eltűnésének, beolvadásának folyamatát, hogy csupán sejteti a sorspárhuzam lehetőségét. Kányádi Sándor Sörény és koponya (1989) című kötetében többféle módon is felvillan a sorsrokonság. A valóságos úti élmények szülte Dél keresztje ciklus több darabja felidézi az indián sorsot, s összekapcsolja azt a messziről érkezett látogatóéval. A farkas és a bárány című szonett az ismert tanítómese ürügyén szól kisnépi, törzsi sorsról, az Indián ének panaszából pedig kihallik a távoli magyar kisebbség fájdalma is. Ferenczes István egyik gyerekverskötete már a címével utal a sorsazonosságra (Indián a Hargitán,1989). A példák sorában ott a helye Szőcs Géza két "indiános" versének, az Indián szavak a rádióban és a Csingacsguk látogatása a világosi villamossági üzletben címűeknek.[1]

Mindkét költemény az 1989-ben Magyarországon megjelent A sirálybőr cipő című kötetben látott napvilágot. A költő a nyolcvanas évek közepén elhagyni kényszerült Romániát, a versgyűjteményt mégis az erdélyi nyomasztó élmények szülte versek uralják. A nyolcvanas évekkel az erdélyi magyarság életének legkilátástalanabb periódusa vette kezdetét. A hatalom abszurd világot teremtett, melyben természetesnek számított a besúgás, a lehallgatás, a fizikai terror. A közeli jövő a kisebbségi magyarság szétszóródásával, megsemmisülésével fenyegetett.

A költemény már a címével is irodalmi előképek sorát hívja elő az olvasó emlékezetéből. Montesquieu Perzsa levelek című művét például, melyben a külső nézőpont alkalmazása ad lehetőséget a társadalom hibáinak humoros-szatirikus bírálatára, vagy Voltaire A vadember című pamfletjét, melyben egy huron indián képviseli e külső látószöget, ki egyben a "nemes vadember" egyik első reprezentánsa is az újkori európai irodalomban. (A civilizációtól meg nem rontott "nemes vadember" motívuma, ideálképe aztán majd Cooper s Karl May révén lesz igazán népszerűvé a XIX. században.)

A Csingacsguk látogatása... két részből áll, mindkettő külön (al)címet is kapott. (I. Bevezető; II. Csingacsguk a világosi elektromos-boltban).

A Bevezető idézeteket tartalmaz. Az 1-es számmal jelölt rész két idézete Görgey Artúr oroszok általi lefizetéséről ad hírt, bár a hozzájuk fűzött megjegyzés révén nyitva marad a kérdés, bizonyosan áruló volt-e a szabadságharc magyar főparancsnoka. (A közöltek az igent valószínűsítik.)[2] A 2. számmal jelölt egység ugyancsak két idézete a partiumi Világos községhez fűződő történelmi eseményekre utal. Mind a XV. századi eset - Mátyás király fogságba vetette az őt trónhoz segítő, ám aztán ellene szervezkedő nagybátyját - , mind az 1848-49-es szabadságharcot lezáró fegyverletétel az árulás gyanúja által övezett, vitatott epizódja történelmünknek. E hozzá kapcsolódó események révén Világos nem pusztán helységnév, hanem az egy táboron belüli meghasonlás, az árulás, a vereség szimbóluma is. A 3. egység idézete a költemény címében megnevezett indiánt mutatja be. J. F. Cooper regényének említése a kevésbé tájékozott olvasók számára is egyértelművé teszi, hogy a regény címszereplőjéről van szó, kihez így a pusztulás, kihalás képzete társul.

A költemény második része a címében megjelölt abszurd eseményről számol be. Az indián látogatásának ideje nincs pontosan meghatározva. A tél és a délután megjelölés szürke, barátságtalan hétköznapot idéz. Csingacsguk nem úgy néz ki, ahogy az első rész idézete festi, kifakult konfekciós zakója hely- és koridéző, ahogy szimbolikusan a diktatúra homályára utal A VILLANYÉGŐ KIFOGYOTT transzparens is.

A vers a továbbiakban keserű szellemességgel és iróniával használja ki a világos szó többféle jelentésében rejlő lehetőséget, majd hasonlóan jár el az ellenállás szóval is. A hatást (s egyben a bizonytalanságérzetet) növeli, hogy a szövegben a konnotáció olykor megszakad, a többletjelentéssel bíró kifejezések közé (mellé) szimbolikus jelentést nem hordozó szövegrészek kerülnek. A transzparensek közül ilyen a KENYÉRPIRÍTÓ KAPHATÓ, az indiánnak az eladóhoz intézett két kérdése közül pedig az első: "Van-e még vasalójuk?"

Az "És ellenállás van-e még?" kérdésre adott válaszában az üzletfelelős az ellenállásról mint az áramerősség szabályozását szolgáló szerkezetről értekezik, eszébe se jut (vagy úgy tesz, mintha eszébe se jutna) a szó másik jelentése. Az ellenállások fajtáit taglaló hosszú, fontoskodó előadása egyben el is tereli az olvasó figyelmét az értelmezés egyéb lehetőségéről, s ezáltal elhomályosítja a történet elbeszélőjének szándékát. Csingacsguk vásárlása az elbizonytalanítás már alkalmazott eljárását idézi: a két tárgy közül az egyik "jelentéses", a másik nem.

Miután a címszereplő értetlenségbe (vagy óvatos elhárításba) ütközött a boltban - az üzletvezető a nevét se jegyezte meg jól -, magányosan lép ki a jövőtlenséget idéző alkonyatba. Morfondírozásával arra céloz, hogy az erdélyi kisebbségi léthelyzetnél még a rezervátumi létezés is elviselhetőbb.

A költemény a büfé előtt üldögélő helybeliek felhívásával zárul: pálinkázásra invitálják az indiánt. Csingacsguk nevét ők sem ejtik helyesen (nem tudatosul bennük sem, kivel van dolguk, személye mire utal), viselkedésük pedig nemhogy ellenállást nem ígér, de még emberi tartásra sem enged következtetni. Ez utóbbi hiányának valószínűségét erősítik a helyiek cservonyec(ek)re vonatkozó megjegyzései. Az idegen hatalom pénznemének emlegetése visszautal a Görgeyre vonatkozó verskezdő idézetekre, s így az árulás lekicsinyléseként is felfogható.

A költemény teremtette világban az indián látogató gondolkodik, viselkedik normálisan, míg a meglátogatottak közösségét az alkohol s a gyanakvás légköre mételyezi. Szőcs Géza verse illúziótlan képet ad az 1980-as évek romániai diktatúrájának hétköznapi, vidéki valóságáról. E nyomasztó világ jelenségei közül is arra a szomorú tényre hívja fel elsősorban a figyelmet, hogy a hosszan tartó, a kisebbségi magyarságot különösen sújtó diktatórikus viszonyok közepette az erdélyi magyarság "hozzáromlik" lassan a rendszerhez, morális tartását veszti.

[1] A sajátos konnotációjú indián téma a reményeket hamar kioltó romániai rendszerváltozás után sem tűnt el az erdélyi magyar költészetből. Kovács András Ferenc indiánokat (is) megidéző versciklusa (Jack Cole dalai) közül jó néhány pl. a kilencvenes években született, köztük az erőteljesen áthallásos Death Valley Blues is.

[2] Úgy véljük, a magyar honvédhadsereg egykori parancsnoka emlékének tartozunk annyival, hogy a versben róla elmondottakhoz hozzáfűzzük a következőket. ANTALL József egy 1968-ban írt (ám csak a halála után megjelent) tanulmányában megemlékezik arról, hogy Görgey, mielőtt száműzetése helyére, Klagenfurtba vitték volna, az útra kölcsönt kért Paskievicstől, ám ennek jó részét elosztotta bajtársai között. A száműzetése idején kapott kegydíjról pedig ugyanitt így ír Antall: "Ausztriai száműzetésében igyekezett álláshoz jutni. Egykori tanára, Redtenbacher igyekezett segíteni, hogy alkalmazzák, mint vegyészt. A rendőrség azonban akadályokat gördített a képességeinek és tehetségének megfelelő polgári állásban történő alkalmazása elé. Feleségének és egyre szaporodó családjának eltartása egyre fokozta anyagi gondjait. Vagyona utolsó részét is eladta, így kénytelen volt élni azzal a lehetőséggel, hogy az osztrák államkincstártól kérjen kegydíjat. Furcsa módon még ma is elhangzanak megjegyzések, amelyek ezért elmarasztalják Görgeyt. Miután vagyona nem volt, megfelelő álláshoz nem tudott jutni, valamiből élnie kellett. De történetietlen is annak a kornak a szokásait utólagos ítélettel elmarasztalni. Egy hadifogolyról ma többé-kevésbé gondoskodnak. Görgeynek azonban magának kellett magáról gondoskodnia..." Egy évszázados per - A Görgey-kérdés tegnap és ma. Orvostörténeti Közlemények (Comm. Hist. Artis Med. Antall József emlékére) 158-165. (1997-1998.), 27. Lásd továbbá GECSE Géza: Állam és nemzet a rendszerváltás után című könyvének on-line változatát, melyben a Tolcsvay Klubban magyar történelmi eseményekről, problémákról megemlékező vitaestek szövegeinek szerkesztett változatai is helyet kaptak. A magyar hazaárulások története a XIX. századtól napjainkig című beszélgetésben Hermann Róbert a Görgey-ügyről így nyilatkozott: "Amikor Görgei letette a fegyvert, akkor a Kossuth-bankó, amiben a fizetését kapta, az teljesen értékét vesztette. A hadikasszában volt némi osztrák bankjegy, amit nagyobbrészt szétosztott a tisztikar, illetve a közlegények között, sőt, a beérkező államkincstárból ugyanennek a követelésnek a kielégítésére utasította a volt pénzügyminisztert, Duschek Ferencet. Amikor Görgei Nagyváradon az oroszok fogságába kerül, akkor Paskievics tábornagy, az orosz fővezér megkérdezi tőle, hogy van-e pénze, mire Görgei azt mondja, hogy már bizony szétosztogatta a tisztjei között. Erre Paskievics adott neki 2000 félimperiál orosz aranyat, amit Görgei nem akart elfogadni. Paskievics erre azt mondta neki, tekintse baráti kölcsönnek, majd valamikor vissza fogja adni. Görgei ezt a pénzt is szétosztogatta a tisztjei között, akik hasonló anyagi helyzetben voltak, és amikor Paskievics ezt megtudta, akkor megint adott neki 2000 orosz félimperiált. Görgeit ezután az osztrákok augusztus végén nagy kerülővel a Felvidéken, illetve Galícián, Morvaországon keresztül elszállították Bécsbe, majd pedig a karintiai Klagenfurtba, ahol hosszú időn keresztül ebből a 2000 félimperiál aranyból volt kénytelen élni. Annál is inkább, mert ott volt a felesége, és lassan megszülettek a gyermekei is." www.gecse.eu/allam.htlm (A letöltés ideje: 2018. 02. 15.) (A honvédtábornok nevének írásmódja máig vitatott. Egyes kutatók a Görgey-alak mellett teszik le a voksot, mások a Görgei-alakot használják. Munkánkban tiszteletben tartottuk az egyes szerzők írásmódját.)